USA-ból Kanadába repültünk. Pár óra autózás után érkeztünk Saguenay városkába. Túl sok időnk nem maradt az átállásra a szabadtérről a fedett pályára. Ebben a környezetben gyorsabb a játék, ez még kedvezhet is Timinek. Az amerikai versenyek végére már egészen jól összeállt az adogatása. Ez főként párosokban volt látható. Szerencsére rendesek voltak a szervezők és párossal kezdte a szereplését Timi ezen a versenyen. A páros jó arra, hogy kicsit jobban megismerje a pályát, a hátteret, megérezze a hosszt. Kicsit dadogott is a játék az elején, csak vesztett szett után sikerült meccs tie breakban nyerni. Ezen a két versenyen az amerikai Pegula volt a partner. Míg a túra kezdetén, érdekes módon szinte csak az utolsó pillanatban sikerült társat találni, ezekre a versenyekre már több jelentkező is akadt.

Jessicával már jó előre egyeztette Timi a közös játékot, ami aztán okozott némi fejtörést is. Magasan rangsorolt játékosok is jelezték, szívesen játszanának Timivel együtt. De az adott szó maradt és ezt nem is kellett megbánni. Jessie es edzője (Michael Joyce, aki egyébként évekig dolgozott Sarapovával) nagyon rendesek voltak. Akkor is kijöttek reggelente beütni Timit, mikor ő már nem volt bent egyéniben. Az egyéni sorsolás sem tűnt rossznak. A kanadai Dabrowszki volt az első körös ellenfél, akivel a 0210-es Ausztrál Openen páros döntősök voltak. Még most is rágondolok, hogy milyen picin múlt a Nagy Slam párosban abban az évben. Első szettben 5:2 és saját adogatás, meg egy zsák szettlabda volt a No Add-es játékban. Gabi ott egy kicsit beijedt az esélytől. Kár, mert azt tudjuk a többi „Slamen” mi történt.

0:1, 0:40 a saját adogatásnál. Ezt a gémet aztán visszahozta Timi és érezhető volt, hogy egyre kevésbé tudja tartani az ellenfél a fokozódó tempót. Jön is a break és egyre szebb megoldásokkal nyeri Timi a pontokat. A vége sima 6:3 6:1. Az előző versenyek alatt gyakorolt taktika itt most már élesben is jól vizsgázott. A következő ellenfél Bouchard elleni meccs amolyan presztízscsata volt. Itt Kanadában hihetetlen nagy sztárként kezelik az ellenfelet. Van is miért, neki is vannak Grand Slam győzelmei és a jövő bajnokát látják benne. Kicsit én is tartottam a meccstől. De Timi rám cáfolt, szinte leütötte a kanadait a pályáról. 6:2 4:0-ig minden tökéletesen működött. Aztán elég volt egy kicsi figyelmetlenség, az ellenfél már minden mindegy alapon játszik és elmegy a meccsen először egy adogatógém. Nem volt egyszerű 5:4-nél kiszerválni a meccset. De meglett és életében először Timi 8-ban van egy 50.000 dolláros versenyen.

Az  itthon töltött idő a rehabilitációval telt el legnagyobb részben. Timi szinte több időt tartózkodott az orvosok, masszőrök, gyógytornászok szobáiban, mint a teniszpályán. Szerettük volna a tervezett versenyprogramot tartani és az év hátralevő versenyeit végrehajtani. A sokféle kezelés hatására javult is a boka állapota. Volt lézeres kezelés, fizikoterápiás, jégkamra, masszás és még sokféle balzsamozás. Sajnos volt már benne rutinunk.

Bár még nem volt tünetmentes, de Timi elment a podgoricai 25 ezresre. Salakon volt a verseny, ez a borítás veszi igénybe talán legkevésbé a bokát. Nem is játszott rosszul Timi, már 8-ban volt. Itt az argentin Ormaecheával találkozott. Sokáig jól mentek a dolgok, már-már megnyerte a meccset, amikor elbizonytalanodott. Döntő szett 5:2-ről elmegy a parti és nem találjátok ki, hogy ki nyerte a versenyt? Hát persze, hogy az argentin, mosolyogva, megerőltetés nélkül.

Következő hét Mestrében éri Levit és Timit. Itt egy 50.000 dolláros salakos versenyen játszik. Nyer is egy kört és a másodikban kifejezetten jól áll. A spanyol Muguruza-Blanco ellen vezet 6:2, 4:1-re. Talán az eredmény kicsit csalóka. Nem volt ennyire sima ügy eddig sem, de Timi kontrollálta a meccset. És ekkor újra kísért Vinci szelleme? Lehet, mert 7:5-re elmegy a szett és a döntő is az ellenfélé 6:3-ra. Azt már azóta sem néztem meg, ki nyerte a versenyt? Addig tudom, hogy Muguruza a döntőbe került. Ugye-ugye, mennyit jelent egy pont is a teniszben. Esetleg ott az Asbóth Stadionban Vinci ellen nekünk jön egy fontos pont a 2. szett hajrájában, minden másként alakul. Erre persze nincs válasz vagy bizonyíték. Ezek csak feltételezések, de valóságtartalmuk mindenképpen van.

Július 04.-ét írunk. Timi és Levi éppen csak „beesnek” a Poli-Farbe Budapest Grand Prix-re. Timi már elég fáradt. Nagyon sűrű volt az elmúlt három hét számára. Astana, Kristinehamn, Stuttgart. Mindegyik versenyen ott volt a végjátékban és az utazások sem voltak „pihentetőek”. Az egyéni mellett Svédországban még párost is játszott és Lykina oldalán a döntőig jutottak. A fizikai fáradtságot viszont elnyomja egy másik sokkal erősebb érzés: Megmutatni a magyar közönségnek mennyit fejlődtem egy év alatt. Timi játszott az előző évben is a Római Parton, jó meccset vívott az akkor 34. Bacsinszky Timivel.

2010.-ben nem sikerült megnyerni az első WTA Tour meccsét. Izgatottan vártuk a sorsolást, ami, legalábbis az egyéni első körére szerencsésnek volt mondható. Az olasz Remondina várt Timire. Ebben az erős mezőnyben az olasz azért a verhető ellenfelek kategóriába tartozott. A következő kör és a páros már nem volt éppen „leányálom”. Mindkét versenyszámban az első kiemeltek voltak az ellenfelek.